Sűrű erdőkön és dús zöld réteken át kanyarog a Roßfeldstraße. A Berchtesgadenhez közeli hegyi szerpentin igazi motorosparadicsom. Mármint akkor, ha süt a nap. De most nem süt, csuromvizes az út, és fölöttünk sötét felhők gomolyognak. De mit panaszkodok? Legalább vége az esőnek, már csak a hegyoldal gőzölög, ahogy beleérnek a felhők végei. A tegnapi csoportnál egész nap mintha dézsából öntötték volna, és amikor reggel elindultunk, még akkor sem festett sokkal jobban a helyzet.
   De legalább kaptam egy szép feketezöld kawasakis esőruhát, azt veri az eső, miközben a Salzach mentén haladó utat követem. A máskor kristálytiszta hegyi folyócska ijesztő, sárosbarna víztömegként hömpölyög, fölötte sűrű pára borítja a völgyet. Már több napja ítéletidő sújtja a környéket, több környező országutat le kellett zárni földcsuszamlás miatt, több helységet elöntött a víz, tiszta csoda, hogy a kawasakisok egyáltalán meg tudták tartani a tesztet. De csodák csodája, alig kanyarodok fel a Roßfeldstraße felé, az eső abbamarad. Igaz, a fotózás még a víztől tocsogó aszfalton történik, de ahogy a szerpentin tetejére érünk, már kezd áttörni a nap a felhőkön.
   Igazi meglepetésként érte az új Kawasaki a motoros világot. Miközben a kémek a nagykategóriás szenzációkat hajhászták, a fejlesztő osztály szépen, csendben elkészített egy teljesen új középkategóriás kéthengerest. Méghozzá micsoda kéthengerest! Friss, fiatalos, és még ami megszokottan fest rajta, az is vadonatúj. Nem a több mint húszéves, 500-as blokkot fúrták fel még tovább, hanem teljesen újat szerkesztettek. Rövidebbet, kompaktabbat, és főleg modernebbet és erősebbet.
   A hamarosan bevezetendő Euro 3 norma, úgy fest, nagyobb fejfájást okoz a gyártóknak, mint amit eredetileg bevallottak, ez a környezetvédelmi előírás lebegett a Kawasaki fejlesztő osztálya szeme előtt is, amikor megszerkesztették a 649 köbcentis, soros kéthengerest. Igaz, már kicsit kiment a divatból ez az építési forma, de a Kawasakinál rendkívül jó hírnévre tettek szert az így felépített motorok, és a kompakt méretek, valamint az egyszerű felépítés továbbra is mellette szól. A sportmotoroknál bevált módon különböző síkba helyezték a motor tengelyeit, így építési hosszt megspórolva. Az olajteknő mélyre került, így a főtengely az olajszint fölött forog. Hüvely nélküli, galvanizált falú hengereket alkalmaztak, és a kipufogót, ahogy ezt már a Buell, valamint a Kawasaki és a Suzuki MotoGP gépei bemutatták, a blokk alá helyezték.
   A futómű egyszerű, térhálós acélcső hídvázra alapszik, ehhez háromszög alakú lengővilla kapcsolódik, a himbarendszer nélküli rugós tag fekve, jobb oldalra eltoltan van elhelyezve. Elöl nem beállítható, 41-es teleszkópvilla csillapítja az úthullámokat, a 300 mm-es dupla tárcsafék hullámos tárcsákat kapott, és ezt a megoldást választották a hátsó lassító berendezésnél is. A látványkeltés viszont az ER ruháján kezd el igazán izgalmas lenni. A kis lámpaidom álló, dupla reflektoros, domború üveges fényszórót vesz körbe. Igazán egyéni arculatot ad az új ER-nek, és a fölötte elhelyezett műszerfal úgy fest, mintha ennek sapkája lenne. Az oldalsó hűtőborítás meg olyan, mintha egyenesen a Benelli TnT-ről származna. Ehhez jól illik a kúpos végű, kerek kiömlőnyílással ellátott, a blokk alá elhelyezett kipufogó.
   Az igazi hatást mégis a színkombináció adja. Az ezüst változat bordópiros vázat, lengővillát, villahidakat és külső villaszárakat kapott, és még a rugós tag sprirálrugója is ebben a színben pompázik. A citromsárga és a fekete változatnál aranyszínű a váz és a többi tartozék.
   A kidolgozásra is ügyeltek. Igaz, a váz hegesztései nem túlságosan szépek, de a színes alkatrészek mind szinterezettek, a fényezés meg kimondottan jó minőségű. Aztán maradt még olyan apróságokra is keret, mint az állítható fék és kuplungkar, vagy a masszív utaskapaszkodó.
   Helyet foglalva az első pillanattól kezdve kimondottan kompakt, könnyed és kényelmes benyomást kelt az ER-6n, mintha az ER-5-ösre szálltunk volna. Csak éppen sokkal szebb látvány tárul elénk. A félig digitális műszerfal igen jól sikerült, szem előtt van, és jól lehet leolvasni. Már az első méteren érezhető, mennyire kezes és könnyű ez az új kéthengeres. Vajpuhán működik a kuplung és a fék, a váltó a sebességfokozatokat is könnyen veszi, ha lefelé kapcsolás közben kicsit pontatlan érzést is ad.
   Tehát ki a zuhogó esőbe. Itt nagyon tudom értékelni, hogy ugyanolyan lágy teherváltási reakciókkal lehet a benzinbefecskendezéses ER-6n-nel közlekedni, mint karburátoros, 500-as elődjével. Olyan könnyű ezt a gépet kezelni, hogy akármelyik kezdő is boldogulna vele - még az ilyen ítéletidőben is. A féknek pontos a nyomáspontja és jól adagolható, nem túlságosan harapós, így könnyű vele elbánni a vizes úton, a hátsó fék meg nagyon finoman adagolható. Különben a hullámos design puszta show, a tárcsák élét elköszörülték, tehát csak a tárcsa felülete funkcionál fékezés közben, nem, mint a hullámos versenyféktárcsáknál, ahol a széle is marja a fékbetétet és ezzel többlethatást lehet elérni - igaz, óriási betétkopás árán. A Dunlop Sportmax D 221-es gumik is megkönnyítik az életet, kimondottan jól tapadnak a vízen. Így a szerpentin még a korlátozott tapadás mellett is nyújt némi élvezetet.
   De aztán szerencsére kezd felszáradni az aszfalt. Ahogy a Roßfeldstraße másik oldalán ereszkedünk megint lefelé, már bőven találunk száraz szakaszokat. Ahogy a 24%-os (!) lejtő levisz Bertesgadenba, annak teljesen vizes kanyarjaiban meg ismét nagyon tudjuk értékelni az ER könnyed kezelhetőségét.
   Az ebédszünet alatt teljesen felszárad az út, tehát ismét irány a fotókanyarokhoz! Most megmutathatja a kéthengeres, mi rejlik benne. Hogy már 2000-től egyenletesen húz, azt előzőleg is észleltük, most arra is fény derül, hogy egészen 10 000-ig tart a szuflája. Ilyenkor igen fürgén szedi a 650-es kéthengeres a lábait. A könnyed irányíthatósághoz még az is társul, hogy a rugós tagoknál igen jó kompromisszumot találtak a kényelem és a sportosság között. Ha meg nagyot akarunk fékezni, csak erősebben kell belenyúlni a karba, van a rendszernek elegendő tartaléka. Tehát nekiállunk ismét fotózni. Négyszer fel és le, aztán az ég ismét leszakad. Hazafelé menet még egyszer felidéződik a kora reggeli élmény - csak most még fokozottabban. A Kawasaki egy olyan gépet alkotott, ami vagányan néz ki, gyerekjáték vezetni, mégis van bőven tartaléka még az igen sportos iramhoz is. Méltó ellenfele lehet akár a Suzuki SV 650-nek is. És ez már jelent valamit.

Furat ×löket:	83 × 60 mm
Lökettérfogat:	649 cm3
Sűrítési viszony:	11,2:1
Névleges teljesítmény:
.72 LE (53 kW) 8500/min-nál
Max. forgatónyomaték:
.66 Nm (6,8 kpm) 7000/min-nál